Háló típus és elemméret #
Az AxisVM felületelemek végeselem-hálózására három lehetőséget kínál. Ezek a háromszög-, négyszög-, illetve a vegyes (az előző kettő kombinációja) elemek.
A háromszög végeselemekből álló háló geometriai szempontból rugalmas. Ez azt jelenti, hogy jól tudja követni a hirtelen geometriaváltozást, pl. lemezek csapott vagy lekerekített sarkai. Ezen tulajdonsága miatt a háromszög-hálózat leginkább vasbetonszerkezetek hálózására alkalmas. Ezt szintén alátámasztja, hogy ezen szerkezetek általában nem túl karcsúak.
A négyszög-hálózat kevésbé rugalmas, azonban vékony felületek esetén jobb eredményeket képes adni, mint a háromszög-elemekből álló háló. Például vékony acél lemezek esetén alkalmas.
A következő lehetőség, amely igyekszik egyesíteni a kétfajta hálótípus előnyeit. Ez a típus, amely tehát háromszög és négyszög végeselemekből áll, sokszor eléggé szabálytalan hálót generál. Leginkább olyan komplex felületek hálózására alkalmas, amelyek viszonylag vékonyak és geometriájuk komplex.
Empirikus ajánlások az elemméret felvételére #
A kifejezetten falazott és vasbetonszerkezetű épületek háromszög-hálózására a következő elemméretek (átlagos végeselem oldalhosszok) alkalmazása egy megfelelő kiindulási alap lehet a végleges háló definiálásához:
- födémek esetén: 1,50 … 2,00 m
- falak esetén: 1,00 … 1,50 m
Az ezen hálómérettel beállított hálózatok általában megfelelnek a célnak és elérhető vele a kívánt számítási pontosság. A kisebb, keskenyebb geometriájú részeken érdemes lehet kisebb elemméretet alkalmazni, illetve bizonyos indokolt részeken a tartomány sűrítése is egy jó megoldás lehet.
Amennyiben lehetséges és nem szükséges, érdemes elkerülni a 0,50 m alatti átlagos végeselem oldalhosszokat. A számítás fajtájától függően a különböző tartományok következetesen kisebb vagy nagyobb elemmérettel hálózhatok. Például födémek szeizmikus méretezésénél növelhetők az értékek.
Háló beállítások #
Különböző hálóbeállítások állnak rendelkezésünkre a hálógenerálás optimalizálásához, pl. terhekhez illesztés, oszlopfejekhez illesztés – mely utóbbi lehetőség az igénybevételi csúcsok levágását eredményezi. Ezen beállítások a hálók csomópontjait előre meghatározott helyekre kényszerítik.
Ezen kényszer helyek lehetnek:
- a teher támadáspontjában csomóponti terhek esetén,
- a teher hatásvonala mentén vonalmenti terhek esetén,
- a teher körvonala mentén felszíni terhek esetén,
- tartományhoz kapcsolódó oszlopok metszéspontjánál.
A hálózat terhekhez illesztése garantálja a terhek leginkább pontos figyelembevételét. Amennyiben egy teher (pl. pontszerű teher) egy végeselem közbenső tartományát (és nem pedig annak csomópontjában) hat, a program a legközelebb eső csomópontokra osztja szét. Ezzel tulajdonképpen már nem teljesen ugyanaz a hatás érvényesül, mintha egy darab pontszerű teher maradna, hanem ez a viselkedés inkább egy kis tartományt lefedő megoszló tehernek feleltethető meg.
Ha a hálózás oszlopfejekhez illesztett, a rugalmas igénybevételek csúcsértékeit a program automatikusan simítja. Ehhez az oszlop keresztmetszetek sarkában szükségszerűen lennie kell egy háló-csomópontnak Ez körkeresztmetszetű oszlopok esetén viszont nagyon sok egymáshoz közel eső csomópontot eredményezhet, ami viszont nem túl célszerű. Bizonyos esetekben ez a jelenség megakadályozhatja a hálógenerálás lefutását is.
Forrás: http://www.ingware.com